DĒMOSTHENIS PRŌ CORŌNA XLV
[...] αἱ δὲ πόλεις ἐνόσουν, τῶν μὲν ἐν τῷ πολιτεύεσθαι καὶ πράττειν δωροδοκούντων καὶ διαφθειρομένων ἐπὶ χρήμασι, τῶν δ᾽ ἰδιωτῶν καὶ πολλῶν τὰ μὲν οὐ προορωμένων, τὰ δὲ τῇ καθ᾽ ἡμέραν ῥᾳστώνῃ καὶ σχολῇ δελεαζομένων, καὶ τοιουτονί τι πάθος πεπονθότων ἁπάντων, πλὴν οὐκ ἐφ᾽ ἑαυτοὺς ἑκάστων οἰομένων τὸ δεινὸν ἥξειν καὶ διὰ τῶν ἑτέρων κινδύνων τὰ ἑαυτῶν ἀσφαλῶς σχήσειν ὅταν βούλωνται.
Urbēs tamen aegrōtābant, vēnālibus reī pūblicae minitrīs pecūniā corruptīs, prīvātīs vērō et plēbe partim nōn praevidēntibus partim quotīdiānā lēnitāte et dēsidiā allectīs omnibusque ita adfectīs: sōlum ipsī calāmitātem nōn esse ventūram (sīc quisque crēdēbat) et per aliēna perīcula rēs suās tūtās habitūrōs esse sī velint.
Comentarios
Publicar un comentario