Bad boy

PLŪTARCHĪ VĪTAE PARALLĒLAE: ALCIBIADĒS II,1-3

Versio latīna: John Adams Library (Boston Public Library) MB (BRL); Bryan, Augustin, d. 1726, ed.

Mōrēs ējus multās posteā, nīmīrum magnīs in rēbus et fortūnīs multifāriīs, varietātēs vicissitūdinēsque sibi contrāriās ēdidēre. Quum autem nātūrā grandēs animī mōtūs inessent eī, pervivāciā labōrāvit potissimus et prīmātus ambitiōne, ut liquet ex ējus dictīs, quae commemōrantur, puerilibus. Nam in luctā quum dēprimerētur, nē caderet, manūs illīus quī ipsum dēprimēbat sibi injectās ōrī admōvit, et mordēre coepit. Quī nexū laxātō, quum dīceret, Mordēs, Alcibiadēs, mōre mulierum. Minime, vērō, inquit, sed mōre leōnum. Quum puer adhūc esset, lūsitābat in vīcō tālīs. Quum jactūs vicēs redīrent ad ipsum, supervēnit plaustrum onustum. Ibi prīmum aurīgam subsistere jussit: nam incidēbat jactus in viam quā transībat plaustrum. Quō nōn pārente ob rusticitātem, sed pergente, aliī puerī dīmōvērunt sē: Alcibiadēs prō vehiculō abjēcit sē in faciem, expandensque sē, eō modō, dixit, sī vellet, ut transīret. Ita metū homo percitus vehiculum inhibuit, et quī id spectābant, conclāmāvērunt pavidī, accurrērunt ad eum.


[2.1] Τὸ δ᾽ ἦθος αὐτοῦ πολλὰς μὲν ὕστερον, ὡς εἰκὸς ἐν πράγμασι μεγάλοις καὶ τύχαις πολυτρόποις, ἀνομοιότητας πρὸς αὑτὸ καὶ μεταβολὰς ἐπεδείξατο. φύσει δὲ πολλῶν ὄντων καὶ μεγάλων παθῶν ἐν αὐτῷ, τὸ φιλόνεικον ἰσχυρότατον ἦν καὶ τὸ φιλόπρωτον, ὡς δῆλόν ἐστι τοῖς παιδικοῖς ἀπομνημονεύμασιν.

[2.2] ἐν μὲν γὰρ τῷ παλαίειν πιεζούμενος, ὑπὲρ τοῦ μὴ πεσεῖν ἀναγαγὼν πρὸς τὸ στόμα τὰ ἅμματα τοῦ πιεζοῦντος, οἷος ἦν διαφαγεῖν τὰς χεῖρας. ἀφέντος δὲ τὴν λαβὴν ἐκείνου καὶ εἰπόντος· "δάκνεις, ὦ Ἀλκιβιάδη, καθάπερ αἱ γυναῖκες," "οὐκ ἔγωγε," εἶπεν, "ἀλλ᾽ ὡς οἱ λέοντες."

ἔτι δὲ μικρὸς ὢν ἔπαιζεν ἀστραγάλοις ἐν τῷ στενωπῷ, τῆς δὲ βολῆς καθηκούσης εἰς αὐτὸν ἅμαξα φορτίων ἐπῄει. [2.3] πρῶτον μὲν οὖν ἐκέλευε περιμεῖναι τὸν ἄγοντα τὸ ζεῦγος· ὑπέπιπτε γὰρ ἡ βολὴ τῇ παρόδῳ τῆς ἁμάξης· μὴ πειθομένου δὲ δι᾽ ἀγροικίαν, ἀλλ᾽ ἐπάγοντος, οἱ μὲν ἄλλοι παῖδες διέσχον, ὁ δ᾽ Ἀλκιβιάδης καταβαλὼν ἐπὶ στόμα πρὸ τοῦ ζεύγους καὶ παρατείνας ἑαυτόν, ἐκέλευεν οὕτως, εἰ βούλεται, διεξελθεῖν, ὥστε τὸν μὲν ἄνθρωπον ἀνακροῦσαι τὸ ζεῦγος ὀπίσω δείσαντα, τοὺς δ᾽ ἰδόντας ἐκπλαγῆναι καὶ μετὰ βοῆς συνδραμεῖν πρὸς αὐτόν.

Imāgo: Jacopino del Conte. Mūseum Britannicum.

Comentarios